MILYEN VOLT A NYARAM? | Story Time #4 + Mivel telt a nyaram TAG

by - november 13, 2018


Sziasztok! Tudom vége van a nyárnak, kit érdekel, hogy már november van, de elhoztam. Plusz kaptam egy TAG kihívást Brukútól, amit köszönök szépen. Most össze kötjük a kellemest a hasznossal. Kezdjük is el!
Ez még június második hetében volt, ugyanis én már nem az iskolapadban ültem, hanem a Pilis hegyekben. Művészeti tábor volt a mazsisoknak és a néptáncosoknak, ami tök jó volt. Egyik nap elmentünk a Pilis kilátóra, és azt mondta a tanárnő mire oda értünk egy kis pihenés után "Mehetünk vissza!" Jó mindenki külön indult el, és mivel, akkor még nem nagyon voltak barátaim, és én követtem a többieket, de a többiek rövidebb úton akartak menni, szóval nyilván követem őket, és alkalmaztam a Tomb Raider: Legendből tanult hegymászásaimat. Egyébként volt egy jó cipőm. Egyik srác mondta, hogy forduljunk vissza, mert a végén az lesz, hogy én megmondtam. Egyik lány elcsúszott és segítettem neki tovább menni, de volt két fiú, akik szintén segítettek a lányoknak a meredek utakon lemenni. Mivel nem vagyok Lara Croft ezért nekem is kellett egy kis segítség. Egyik srác mondta, hogy valószínűleg kijutunk, majd egy faluba, vagy egy útra. Kijutottunk egy Mészégetők kútjához, és ott csináltunk egy csoport selfiet. Később találkoztunk egy négy fős csoporttal, akiktől megkérdeztük merre van a főút és mondták tovább egyenesen. Még vissza a szálláshoz volt felfelé menő út, és elfáradtam. De sose fogjátok megtudni milyen az, amikor visszaérsz a szálláshoz és eszed a húslevest, miközben az életedért küzdöttél.

Ez már a szülinapi hetemen történt, ugyan is megakartam ünnepleni a 16. szülinapomat (2018 Vision Board). A buli annyiból állt, hogy csak két barátnőm tudott eljönni. Innen is köszönöm megint. Anyuval nem néztük, hogy hány százalékos alkoholt veszünk... Durván 4,7-es volt. Két Cosmopolitan volt, egy Cuba Libre és egy Pina Colada. Ezeket adtuk egymásnak körbe meg közben ettünk is sütit amit én csináltam meg volt minden na, mint az Utolsó vacsoránál. Nyugalom nem rúgtunk be, de kiderült rólam, hogy ha kezdek részegedni dadogok.

Következő hetén már ifi táborban voltam Úrkúton, aki még mindig nem tudná keresztyén vagyok. Minden nap voltak előadások, utána csoport beszélgetések, néztünk egy filmet az Az internetes zaklatót, voltunk a Kinizsi-várban, meg strandolni és csináltam egy kulcstartót. Figyeljétek mit égettem bele.
(Ignoráljátok a félig lejött körömlakkot)
Ez már számomra egy logóvá nőtt vagy egy márkaként, vagy nem tudom. Ja néztük a VB-t. Gyerekek, én voltam az egyetlen, aki nem nézte. Ez milyen ciki már nem? De itt az idő, hogy kiteregessem a szerelmi életemet lolka. Egyik meccset kimentem nézni a... *cirip cirip* Megvan a Horvát-Angol meccs volt (Thank you Messenger beszélgetés kereső). Sok fiú kiment focizni a szünetek alatt, de a chrusom ott volt a terem leghátul én meg elől ültem. Barátnőmmel messengeren konzultáltam egy széknyi távolság volt köztünk, de nem akartam erről hangosan beszélni hát nyilván. Sok hezitálás után hátra mentem, de ez nem volt nagy beszélgetés. Két mondat. Tudom köszönöm ügyes voltam. A többi túl személyes nekem, hogy beszéljek róla. Lehet néha vannak dolgok, amikor nagyon személyes dolgokat mondok, de ezt nehéz leírni. Elromlott a telefonom, mert azt hittem az aksi szar és elvittük szervizhez. To be continued.

Utána elmentem dolgozni. Egy napot szobalánykodtam. Nyilván nem fogom elmondani melyik szállodánál voltam, és melyik diákszövetkezet által. Erről is nagyon röviden szeretnék beszélni, mert még mindig egy kicsit ez bánt. A szobalányoknál 3 nap a betanítási idő, és én egy, olyat kaptam, aki már nem akar betanítani meg szar az egészre. Tényleg én nagyon próbálkoztam, de két oka volt, hogy nem maradtam ott tovább. 1. Nagyon fárasztó volt a munka, és csak ágyneműket cseréltem, de én nem bírtam volna tovább csinálni. 2. Aki betanított annyira megbántott lelkileg, hogy, ilyen lelki sértést általánosba nem kaptam. Ordított velem, lehordott minden szarnak, meg közölte velem "Látom, hogy te szarsz az egészre, mert, ha tovább is ezt csinálod ne gyere be holnap, mert nem akarok veled a további két napba szenvedni." vagy valami ilyesmi volt, de a mondat vége ragadt meg bennem jobban. Aznap derült ki, hogy a telefonomnak nem az aksijával volt a baj, hanem alaplap csere és kijelző csere. Mi meg jó köszönjük inkább egy új telefon.

Augusztusba a szomszédom felajánlotta, hogy menjek el abba az irodába dolgozni, ahol ő dolgozik, mert oda is kellenek diákok. Kellett a pénz új telefonra, szóval nyilván elvállaltam. Később írta a szomszédom mégse kell. Másnap írta mégis kéne, mert egy srác el fog menni, és jó lenne, ha aznap elmennénk abba a diákszövetkezetbe, ahol ők kapcsolatba vannak. Elmentünk meg volt minden. Itt tényleg nagyon szerettem mindenkit, jól éreztem magam, de soha nem bírtam egy helyben ülni, mert mindig kimentem mosdóba. Az utolsó két napom az már nyöszörgésen ment. Egyébként alacsony volt az órabér, ezért nem mentem vissza most őszi szünetre. Közben apu megvette azt a telefont, amit kinéztünk. Nem kérte el tőlem a pénzt csak egy tízest kért el tőlem, mert majd ezt a pénzt felhasználjuk az új gépemre és tudja ez kevés, de neki is fél év volt mire az övére összeszedte.

A másik szomorú dolog a nyaramba az volt, hogy elment az osztályfőnökünk, akit én szeretem. Elmentünk bowlingozni az osztály egy részével, amit nagyon élveztem és akkor végre voltak barátaim is, de még mindig megvannak.

Remélem nem hagytam ki semmit. Manapság nincs életkedvem bejegyzéseket írni, de igyekszek, ha van időm és kedvem. Találkozunk legközelebb, sziasztok!
Még valami, ehhez a Ti segítségetekre van szükségem. Két bejegyzés van tervbe, de ez egy kérdezz-felelek lenne. Az egyik a blogomról, magamról bármiről lenne. A másik meg a kereszténységről, vallásról lenne szó. Itt feltudjátok ezeket tenni.

You May Also Like

0 megjegyzés