MEGTÉRÍTETEK AZ UTCÁN | Story Time #2

by - november 27, 2017


Sziasztok! Jó rég volt már bejegyzés sajnálom. Nem sok dolog történt velem... Na jó ez nem igaz, mert akkor nem lenne most ez a bejegyzés. Ezt most nem téma köré építettem, hanem, ami épp eszembe jutott vagyis, ami velem történt a napokba. Yas!
Múlt hét vasárnap elmentem moziba a barátnőmmel megnézni a Ragnaröket, ami jó volt, úgyhogy ajánlom, csak volt egy pár jelenet, amit a szívem már nem bírt el, de nem is ez a lényeg. Vége a stáblistás jelenetnek megyek le a lépcsőn és a kijáratnál van egy lépcső. Erre mit csinálok? Elesek. Nem tudom, hogy történt. Srácnak mondom mögöttem: - Jól vagyok! 

Egyik nap mentem bőrgyógyászhoz ídesanyámmal, és metróval mentünk. A Nagyvárad térnél le kellet volna szállni és nem hallottuk, hogy bemondja a metró, én meg mondom: - Csicska metró. Végül a Klinikáknál leszálltunk és sikeresen eljutottunk a bőrgyógyászhoz. Aztán mentem haza 123-as busszal, és nem volt jó az egyik ajtó, és megcsinálta a sofőr, majd, ahol le akartam szállni nem nyílt ki. Mondom magamba: - Csicska busz! A következőnél se nyílt ki mondom szólók már nem nyílik ki az ajtó. Oszt még engem bassz le a sok nyugger. Végül sokat kellet gyalogolnom haza.

Aki tudja, hogy én keresztyén vagyok, és én elmentem a gyülekezet zenekarjának koncertjére, ami album bemutató volt, de ne ilyen kórusost képzeljetek el. A lényeg az, hogy én nem számítottam rá, hogy jönni fog a chrusom is. Mondom apának, hogy én le fogok esni a lépcsőről, de szerencsére nem történt meg, megint. Lementünk a terembe, és mondom, hogy, ha mögénk fognak ülni, én végeztem magammal. Pár perccel később a szülei mögénk ülnek ő, meg a a haverja a mellettünk lévő sorba. Ennek most komolyan mennyi volt rá az esélye? De várjál. Apunak mutatom, hogy a Trónok harca stábja elment az Igazság Liga premierjére. Mutatom Emilia Clarke és Jason Momoa közös képét, erre akkor ülnek el a szülei. Jobbkor nem sikerülhetett volna.

És végre itt van a főcímes történet. Reggel sétáltam az iskola felé, éppen jövök ki a pékségből, amikor jön egy nő felém, és add nekem egy papírt, ezt mondja: - Szeretnénk, ha a fiatalok jobban megismerjék Istent, és a nagy kérdésekre ezen az oldalon találják meg a választ, mert ők jobban tudják ezt kezelni már, meg blablabla. Így lettem majdnem Jehova tanú *nevetés* amúgy református vagyok még mindig.

Köszönöm, hogy elolvastad, sajnos ennyi történt velem, és kicsit rövid is lett. Találkozunk legközelebb, sziasztok!

You May Also Like

0 megjegyzés